Sziasztok!
Itt örökítem meg közös erdei kalandunkat, hogy nagymama korotokban is fel tudjátok idézni, illetve Panni is tudja, miről maradt le:)
Az Erkel utcai parkolóban kezdődött, ahol némi gumilabdázás után össze is gyűlt a csapat. A buszon találkoztunk egy kifogásolhatatlan modorú bácsival, aki meg volt róla győződve, hogy az átkozott kölkök mögött van még hely, csak nem hajlandóak beljebb menni!! Kata a Moszkva téren csatlakozott hozzánk, és tovasuhantunk a sárga Combinón a HÉV megállóhoz. It várt rám egy kis meglepetés: nem elég a HÉV jegy, lyukasztani kell egy sárga fecn
it is... Így újraterveződtek a pénzügyek, sajna:(
A HÉV-en volt egy külön nekünk szánt 11 személyes ülésblokk, ahol Moncsi szörpszökőkúttal lepte meg gyanútlan környezetét. Elcsattantak az első képek, ez a különleges darabb is itt készült Katáról.
Szentendrén kissé rohannunk kellett, épphogy megvettük az ajándékot (titok, hogy mibe!!!), már a busznál kellett lennünk. Ó, az a kies busz! Úgy tűnt, az egyórás utat állva kell megtennünk, de szerencsére Dabas felé megfogyatkozott az utasközönség. A cél előtt sikerült felgöngyölíteni a lámpás ember, a pórul járt börtöntöltelék és a telefonfülkében elhunyt horgász rejtélyét.
Dabason belecsöppentünk egy ideális nyári képbe: ott álltunk a Dunakanyarban, homokos volt a part, lágy szellő fujdogált, ránk kacsintott egy partra vetett rák:) Ám felkerekedtünk, hogy bejárjuk a Théry utat. Itt léptem közbe a térkép felületes vizsgálatával: rossz úton vezettem kis őrsünket és... Így kerültünk a Rám-szakadékhoz! Szerintem senki sem számított rá, hogy ilyen lesz: nemis volt ijesztő, inkább vizes, vadregényes. Tulajdonképpen egy ha
talmas sziklák aljában kanyargó út volt, ahol állandóan keresni kellett az optimális lépést a patak körül (vagy a patakban:)), amivel megtartottuk az egyensúlyunkat. A legjobb résznél egy létrán kellett felkapaszkodni a vízesésben:) najó, a vízesés épphogy hozzánk ért. Zsuzsinak volt egy szánkós kalandja!
Ebédlőhelyül kis magaslaton fekvő, otthonos fatörzs szolgált. A testi töltekezés után felkerestük a Tost-sziklát, ahol egy ominózus ládát kerestünk. A bátrabbak még a sziklákat is átkutatták, igyekeztünk követni a tapasztalt Anna tanácsait, és a rejtő leírását-hiába. Fél hétre otthon kell lenni, így marad a kilátás meg erdei szamóca:) (Hiába, ez kissé letört engem is, de jövőre ígérem megyünk olyan kirándulásra, ahol a ládáé a főszerep.) Dobogókő felé az út jobboldalán valóban fenséges panoráma kísért. Katának erről van egy jobb képe!
A hegytetőről induló busszal szerencsénk volt, a kérésünkre hirtelen ott termett. A hazaúton már eléggé fáradtak voltunk, tetézte ezt néhány Andi-féle vicc: "A hegytetőn van Értem és Nemértem. Leugrik Értem. Ki marad fönt?" A Moszkva téren tartottunk búcsúzkodást, hiszen nem látjuk egymást a táborig... Apropó tábor, már kevesebb, mint két hét! A többi képet megtaláljátok az iwiwes profilomon.
Addig is, míg nem találkozunk, szép nyarat!
Piri
u.i.: Kicsit továbbképeztem magam koordináták meg Google Earth terén, ezek alapján 9,2 km-t tettünk meg:) A ládarejtő elérhetőségét viszont nem tudtam levadászni:( így nem tudhatjuk meg, hogy eltűnt-e az üvegcse.
.jpg)
Itt közlöm azt a néhány képet, amely a Népligetbe tett kalandos metrózásunk során készült,
